Embedded Files
Varázslatos nevet választott nekünk Máter Bodolai Margit epperi 66 évvel ezelőtt: MAGYAROK NAGYASSZONYA. .39. icscs. A külhoni Magyar Cserkészszövetség tagja. Boldogok vagyunk mert éppen ö, Akinek oitahmába Szent István Király Magyar hazánkat már ezer éve felajánlotta. Éppen (5 a mi Vezérünk. A mi Példaképünk, MÁRIA. Józan ésszel lehetetlennek tűnt az, amit az Angyal üzent neki, és ö mégis vállalta. IGEN mondatta. Józan ésszel az is felfoghatatlan hogy ma, ez a magyar csapat még mindig él, lelkesedik, örül és vállalja a nehézségeket, pedig már mind egy szálig itt született, itt nőtt fel Argentinában. IGEN Mondjátok Ti is. És a csapatszámunk is csodálatos: 3 és 3x3. A hármas szám nekünk cserkészeknek már a tisztelgésben is megjelenik. A 3 égre mutató ujjunk Isten, Haza és Embertárs. Az első cserkésztörvény ismét erre emlékeztet. Nem akarok sokáig beszélni, hiszen hála a Juló értékes munkájának sokmindent megtudtak a csapat multjáról, mégis ajánlom, néha néha hivjatok meg egy-egy öregcserkészt, meséljen a régi vidám emlékekről, hogyan lettem en BÉKA, hogyan lett a HAPCI, HAPCI, Hogyan született a cserkészbáL leleményes tábortüzi számok, emlékezetes éjjeli riadók, Lady Bacien Powell látogatása amikor csapatunk lehengerlő sikert aratott, stb.
Ma a 18adik alkalommal adjuk át a csapat parancsnokságát Ines Arcagni-nak... hahaha figyelitek? Megint a 3 a hármas számot szorozzuk) 3x6 vagy 6x3...Persze hogy nem véletlen. ISTEN VELÜNK VAN. A SZENTHÁROMSÁGBAN IS: ATYA- FIU- SZENTLÉLEK Emlékül hoztam nektek egy-egy megáldott "Magyarok Nagyasszonya" képecskét Fóthyné, Balogh Kovács Judith (1958-1962 / 1970-1973)
"Ma, ha vissza nézek, nagyon, nagyon hálás vagyok cserkész éveimnek. Önállóság, talpraesettség, egészséges, kiegyensúlyozott önbecsülés, önbizalom és biztonsággal nézni szembe a világgal, megerősödtek bennem. Meg aztán az értékek: természet szeretet, csapat munka, egymás megértése, szolidaritás. Mind nagy, nagy segítségemre voltak később, úgy saját és családi életemben mint munkámban. És ma, nagyon, nagyon becsülöm, hogy ebben a komplikált és változó világban vannak cserkészek és cserkészvezetők akik tovább viszik ezt a szellemet. Nagyon tisztelem őket és nagyon szépen köszönöm nekik. És nagy puszit küldök mindenkinek aki volt, aki van és aki lesz cserkész és cserkész vezető." Meleg Piroska (1967-1968)
Kedves 39-esek, kedves cserkésztestvéreim! Gondolatban ott vagyok Veletek, ahogy most a tábortűz körül ültök, hogy megköszönjük csapatunk 15-ik parancsnokának, Xiominak odaadó munkáját, és támogatást, erőt adjunk a 16-iknak, Inésnek munkája kezdetén. Csapatunk születése óta ennyien, 16-an vállaltuk a csapat vezetését, felelősséget csapatunk minden tagjáért, hogy a tíz cserkésztörvény szellemében ugyanazokat az élményeket nyújtsuk nekik, amelyek minket is megneveltek. 1955, 66 év óta. Emlékezzünk!
Az ősidőkre, a plátanosi első gyűlésre 1955-ben, amikor a fiúk már őrsvezetőképzésre jöttek… és minket M. Bodolai meghívott, hogy alkossuk meg a csapatot… Mi persze rohanva mentünk… Az első táborra Piriápolisban … 33-an szálltunk hajóra, hogy meghódítsuk Uruguayt, pedig azt sem tudtuk, mi az, hogy sátorverés… Aztán jött Tandil, El Bolsón, Concordia, Villa del Dique, és így tovább, és köztük jubileumi táborok a fiúkkal, a brazilokkal … 66 éven keresztül minden nyáron, megszakítás nélkül. A táborhelyek változtak, a szoknyahosszak is változtak, még a harisnyánk színe is, de ha megnézitek a tábori képeket, ugyanazok a vidám arcok, ugyanazok a zászlófelvonások, ugyanazok az őrsi építmények, ugyanazok a tábortüzek bukkannak elő. És ez az ereje a közösségünknek, cserkészcsaládunknak: tradíciónk van, összetartozunk!
Lehetünk távol egymástól, más városokban, sőt más világrészeken, de most, a tábortűznél gondolatban vagy személyesen ott vagyunk mind, négy generáció 39-es parancsnok, hogy jó munkát kívánjunk szeretett csapatunk minden tagjának, és segítségünket ajánljuk a most induló vezetőiknek.
Sok szeretettel: Némethyné Kesserű Judit (1962-1967)
Kedves Lányok! Szeretettel köszöntöm az egész csapatot és sajnálom hogy nem tudok ott lenni személyesen de ezáltal szeretnék köszönetet mondani Xiominak és jó munkát kívánni Inesnek. Nagy dolog az hogy még a csapatunk létezik és továbbra is folytatódik a magyarabb magyar és emberebb ember tanitás a tagoknak. A cserkészet az a család ahol a jellemnevelés folyik, hogy mindenkin segíteni és főleg minden cserkeszt tesvérnek tekinteni. Mi, a legöregebb tagjai ennek a családnak, a ennek a példája vagyunk hiszen azok a barátságok amiket annak idején felépítettünk mai napig is léteznek. Kivánom nektek hogy ti is ezeket a baráti kapcsolatokat megtudjatok ismerni és követni. A cserkész törvényekkel van egy plusz az életetekben ami kisugarzik. Kérem a Jóistent, hogy kísérjen utatokon és kívánok további Jó Munkát! Honfiné Rajczy Katalin cst. (1968 -1970)
1977-ben vettem át édesanyámtól ennek a számomra olyan kedves csapatnak a parancsnokságát… 6 és fél éven keresztül. Az első idők nem voltak könnyűek, mert ha bár nagy volt bennem a lelkesedés, és sok támogatást kaptam, mégis 19 éves korában az ember még sok mindent nem tud, nehéz volt pld. a többi vezetőnek parancsokot látni bennem, mikor előtte barátnői körben beszéltük meg a csapat problémait, és most nekem kellett dönteni… Hála Istennek, nagyon hamar kialakult az az egészséges és építőképes kapcsolat a vezetők között, ami végig kisért 6 éven keresztül.
Ezt a baráti-vezetői hangulatot látom most is a csapatban, és gratulálok, örülök, hogy ilyen sok szeretettel vállaljátok ezt a következetes, állandó felelősséget! Kívánom neked, Ines, hogy legyen kitartásod a kihívásokban, legyen mindig kedved és lelkesedésed új dolgokra, új ötletekre, és te is annyi örömet és szeretetet kapjál a csapattól, mint annak idején én. Zaháné Alexandra (1977-1983)
Kedves Lányok! Nagy szeretettel gondolok vissza arra az időre, amikor 1983-ban Alexandrától átvettem a csapatot. El is raktam az emlék pergamenpapírt, amit sokan aláírtatok. Ezt el is küldöm most nektek! A hat év parancsnokságom alatt minden tábor, kirándulás, utazás, városi akadályverseny, VK tábor vagy cserkészbál mély nyomokat hagyott az életemben. Azt bizonyosan tudom, hogy a cserkészet a jellem nevelésemben és életemben, nagy szerepet játszott. Ebben a közösségben megtanultuk egymást elfogadni, felelősséget vállalni a ránk bízott cserkészekért, segíteni egymáson, kitartani a nehéz és néha elképzelhetetlen helyzetekben, bátrak és leleményesnek lenni, ha szükség volt rá vagy türelemmel elviselni azt, amit nem igazán szerettünk csinálni. De, ami igazán jellemző volt a csapatunkra, az a hihetetlen vidámság, barátság és lelkes együttlét minden összejövetelen. Mind ezt kívánom az új parancsnoknak: Ines-nek, a leány cserkészvezetőknek és a cserkészeknek. És ha szükségetek van segítségre, mi „régi leány cserkészek” még mindig „Résen” vagyunk! És ne feledjétek, hogy egy nagy család vagyunk és egy hajóban evezünk! Szeretettel kívánok Jó Munkát! Fóthy Erzsébet (Lumpi) cspk. (1983-1989)
Xiomi: 18 évesen csöppentél bele ebbe a közösségbe, véletlenül. Egy kukkot mukkot se tudtál magyarul. De ez nem állított le. Elkezdtél jönni, egyre több programon részt venni. Mindig mosolyogva. És óriás tanuló akarattal! Megszerettél minket és mi téged. Lassan-lassan megtanultál pár szót és eldöntötted, hogy el szeretnél menni a Balassiba! És majdnem nullábol úgy megtanultál magyarul, hogy amikor visszajöttél vállaltad a csapat parancsonokságát. Négy éven keresztül csináltad, tanulás mellett, munka mellett, esküvő mellett!! A kitartásodért és munkádért végtelen elismerés és hála jár neked! Ines: Ma átveszed a csapatot mint 19. parancsnok. Önzetlenul vállalod ezt a szép de nagy munkát! Ezért neked is, óriás hála jár! Nem lesz mindig egyszerű, sok nehézséggel fogsz találkozni az évek folyamán. Ez majdnem garantált! Viszont, mint ahogy az elődeid sem, nem vagy egyedül te sem. Melletted áll egy lelkes és mindenre kapható vidám lány gárda! Kicsit arrább de szintén közel, ott vannak a fiúk! És a Körzeti örs (KÖRS). És az Emese. És a volt parancsnokok. Sok segítőkész ember akikre mindig támaszkodhatsz. Ezzel mindig számíts! Kívánom neked a legjobb munkát!
Haynal Edith cst. 1989-1995 / 2007-2013
Sokunk gyerekkorba lépünk be a cserkészet világába, ilyenkor nem mi döntünk. Majd megszeretjük és maradunk, sokunk tovább haladunk ezen az úton és őrsvezetők leszünk. Kevesebben vállalják a további felelősséget és munkát, ami a segédtiszti munkakörrel jár. Még kevesebben lesznek csapatparancsnokok. Nagy felelősség, törik- szakad, te vagy az utolsó láncszem aki el kell végezze a munkát ha más nem. Válladon a felelősség. Viszont a döntés is a tiéd, álmodhatsz nagyot, ujjat is. Lányaid mellett te is fejlődhetsz, tanulhatsz. Sok boldog emlékkel lehetsz gazdagabb. Számomra egy folyamat része volt, a következő lépés. Minden jót és kevésbé jót figyelembe véve, most nagy részben az vagyok, aki, mert cserkész vagyok és mert akkor mertem csapatot vezetni. Kívánom, hogy a munkád legyen eredményes. Lelj boldogságot benne, kísérjed a lányaidat ezen a szép és kiváltságos úton és napról napra legyetek emberebb ember, magyarabb magyar! Jó Munkát! Benkő Teri cst. (2000-2004)
Kedves Xiomi, gratulálok az elvégzett munkádért! Biztos vagyok, hogy sok szép emléket ajándékoztál a lányoknak!
Kedves Ines, neked sok sikert, jó munkát és főleg azt kívánom, hogy élvezd ezt az új kalandot a csapatunkkal! Szep hallani és tudni, hogy mindketten jövőt biztosítotok szép csapatunknak!! Nagy puszi, Szeley Cynthi (2004-2007)
Kedves csapatunk! Mit is jut eszembe először? Hozzátartozás. A csapatunk adott nekem egy családot és a legjobb barátnőket, illetve legmélyebb kapcsolatokat; szintén számíthatatlan élményeket, és az összesből életemben mondhatom tudatosan, hogy a cserkészet nyújtotta-táplálta a legjobbakat. Egymás után, mint egy filmben jönnek az emlékek. Igazán csak hála szavak jönnek a szívembe. Köszönöm lányok, mind, hogy vidámsággal és felelősséggel folytatjátok a csapat utját, a sorsát. Hálás vagyok nektek Xiomi, Ine, hogy vállaltok és eddig is vállaltatok. Jön egy gondolat. Lehet telik az idő, és távolodunk a "régi" cserkészek, és mégis ha van amikor hívtok és nem érünk mi rá, vagy ha nem is hívtok, örökké nem lehetünk más, mint része ennek a családnak, a 39-es csapatunknak. Az tényleg egy kincs. Ezt szerintem mondhatom minden 39-es cserkészért.
Xiomi, egy szakasz véget ért neked. Biztos vagyok, hogy egy óriási ajtó vár rád ezután. És abban is biztos vagyok, hogy teljes szívből befogadod. Köszönöm, hogy vállaltad az eddigi parancsnokságot, hogy mindent is megtetted hogy a csapat továbbra fejlődjön. Biztos vagyok, hogy nem volt mindig könnyű, de valószínűleg akkor tanultad a legtöbbet, és mégis a válladra tetted a csapatot, az számít a legjobban. Mondhatnánk, hogy ez egy új kezdete egy új szakasznak, és te meg én, meg mindenki, aki előttünk volt, ahogy említettem, része is vagyunk.
Ine, olyan büszke vagyok rád; szerencsés vagyok, hogy láthattam, ahogyan pici kiscserkésztől mekkora nő lett belőled. A végtelen lelkesedésed és szereteted, amit adsz a csapatnak számára, szerintem a legnagyobb felismerés. Nem kívánok szerencsét, hanem azt kívánok hogy ezek a legjobb cserkész éveidet legyenek. Lelkeddel fesd meg az új generáció élményeit. Nincsenek véletlenek, és pont *te* kellesz nekik/nekünk. Mindnyájunknak szerencsésünk van, hogy vagy. Köszönöm!!! Imádlak!! Lelkünk nem ismer távolságot, szóval itt és most átölellek benneteket, Ine, Xiomi, Ankó, Viki, Sofi, Iara, Naza. (De mégis ÚGY szerettem volna ott lenni!!!). Nagyon szeretlek benneteket!!! Bulizzatok kérlek egy nagyot!!! Mihályfy Kinga (2015-2017)
Page updated
Report abuse