Diaszpóra Iskolatábor
célkitűzése
Célunk, egy olyan magyar környezetet teremteni, ahol a magyar származású gyerekek testi és lelki biztonságban fejleszthetik magyar nyelvkészségüket. Az iskolatábor tartama alatt, a napi 5 tanítási órán kívül a gyerekeknek lehetősége nyílik népi játékok tanulására, kézműveskedésre, valamint néptánc tanulásra és kirándulásra is. A foglalkozásokon korosztályok szerint, osztályokba rendeződve vesznek részt, így mindenki a korának megfelelő tananyagot sajátíthatja el.
A sok játéknak, kézművekedésnek, táncnak, kirándulásnak köszönhetően, az iskolatábor az intenzív tanulás mellett vidám nyaralásként szolgál, és a gyerekek garantáltan maradandó élményekkel távoznak haza.
Hogy minden táborozónak javuljon a magyar tudása, megerősödve magyar tudatukban.
Hogy a tábori program nívós legyen és a gyermek új tudással, tehetséggel és szakértelemmel menjen haza.
Hogy minden táborozó fizikai és lelki bisztonságban élje át a tábort. Egy olyan légkört teremtve, amiben a felnőttek és gyermekek megtanulják egymást becsülni és szeretni.
Hogy a konfliktusokat őszintén de szilárd kézzel tudjuk megoldani.
Hogy a vezetők és felnőttek is érezzék a sikerélményt, és hogy a kihívástól nőjenek ők is. https://diaszporaiskola.org/ - Facebook oldala
III. Dél-amerikai Diaszpóra iskolatábor
Chaco, 2022.04.14-18. A III. Argentínában megszervezett diaszpóra iskolatábor idén Húsvétkor Chaco tartományban, Villa Angelában kapott otthont. Argentína 9 (kilenc!) különböző pontjáról, Uruguayból és Chiléből buszozta át a 120 résztvevő az egész éjszakát, hogy együtt töltsék a húsvéti szünet 5 napját. Már az éj leple alatt, miközben hosszú 100 kilómétereken keresztül zötykölődtünk, megérintett bennünket a gondolat, hogy valamerre most további 100 másik táborozó tart ugyanarra a helyre, ugyanazzal a céllal: közösségben megélni összetartozásunkat, fejleszteni közös kincsünket, a nyelvünket és táplálni azt a kultúrát, ami minket összeköt.
A helyszínválasztás nem volt véletlen, hiszen Chaco provinciában jegyezték le az egyik legrégebben alapítottt magyar közösséget (Villa Angela, 1932). Chaco Észak-Argentína egyik legszegényebb, földműves területe, az ottani magyar közösség 1949-től meglehetősen elszigetelt volt mind a többi Argentínában lévő magyar közösségtől, mind az anyaországtól a rendszerváltásig és utána is minimális volt a kapcsolatuk egészen 2013-ig. Két, egymáshoz közel eső közösség (Villa Angela és a később (1991) alapuló Coronel du Graty) várta a táborózókat. Nem csupán az ott élőknek volt szívet melengetően nagy öröm ilyen nagy létszámú fiatalságot (vendégül)látni, de a többi városból/országból érkezőknek is érdekes tapasztalás volt megismerni más kolóniák életét, mindennapjait, helyszíneit.
A tábor főszervezői: Benedek Zsuzsa (Buenos Aires – Zrínyi Ifjúsági Kör), Besenyi Zsuzsa (Córdobai Magyar Kör), Honfi Júlia (Buenos Aires – Zrínyi Ifjúsági Kör), Kasza Mariann (Mendozai Magyar Kör), Lányi Mátyás (Córdobai Magyar Kör), Lomniczy Mátyás (Buenos Aires – Cserkészet) Pajor Sándor, Bischop José Luis és Kázmér Norma (Villa Angela-i Magyar Segélyegylet) voltak, akik hosszú hónapok munkájának és együttműködésüknek köszönhetően tudott ennyi helyszínről érkező, ekkora létszámú diaszpóratábor sikeresen megvalósulni. A magyartanuláson, népi hagyományok felelevenítésén, néptánc gyakorlásán kívül a közösségépítés is célja volt a tábornak, hogy saját közösségeinkből kilépve, mások megismerésén keresztül erősödhessen meg az érzés, hogy nem vagyunk egyedül, számíthatunk a nagy távolságok ellenére is egymásra, tanulhatunk egymástól, ötleteket merítve más közösségek működéséből, osztozni a nehézségeken és sikerekben is.
Éppen ezért a csoportokat korosztályonként osztottuk be, különböző nyelvi szintű résztvevővel. Ez a tanároktól sok előkészületet és rutint kívánt, de végeredményként azt mondhatjuk, hogy egymást segítve, lelkesen és vidáman vettek részt a gyerekek/fiatalok az órákon. A csoportok városok neveit kapták, így az adott város nevezetességeiről is tanultak. Minden csoportnak két tanára és egy őrsvezetője volt. Az élménydús programba belefért napi 2-3 magyaróra, forgószínpad keretein belül néptánc, hangszerbemutató, kézműveskedés, falfestés és kürtöskalács sütés is.
Ellátogattunk Botka Gyula bácsi tanyájára, ahol a felnőtt csoport és a Regősök bográcsgulyással várták a többieket és uzsonnára a Coronel Du Graty-i Magyar Házban láttak minket vendégül. A táborba tiszteletét tette Bucsi-Szabó Edit nagykövetasszony és Zsonda Márk közösségi diplomata is. A programok közül nem maradhatott el a tojásfestés, tojáskeresés és a locsolás sem.
Esténként táncház és tábortűz zárta a napot, ahol a csoportok az aznap tanultakat adhatták elő rövid előadásaikban. A tábor hangulatáhaz elengedhetetlen volt a Regősök részvétele, akik nem csak tanították a csoportokat, de több ízben is felléptek a tábor közönsége előtt, megindítva ezzel az azt követő táncházat, ahol mindenki táncra penderült, akár most találkozott először a táborban a tánccal, akár évek óta tagja néptánccsoportnak. A tánctanulást biztosította: Bonapartian Edi (BsAs), Kerekes Miki (BsAs), Kasza Mariann (Mendoza), Lévay Gyuszi, Tár Kriszta (Chile) és Acosta Sebastian (Coronel Du Graty). A tábor gördülékeny lebonyolításához a cserkészek járultak hozzá (Arcagni Inés 39lcscs, Gröber Berni 18cscs, Basconnet Iara 39lcscs, Blahó Sofi 39lcscs), a konyhai feladatok ellátásában több szülő is segédkezett.
Hogy sikeres volt-e a tábor? Erről igazán a résztvevők tudnak beszámolni és esetleg egy-egy illusztráció gyanánt mellékelt kép, de amit mi terveztünk és szerettünk volna elérni az megvalósult. Reméljük és úgy sejtjük, hogy mindenki jól érezte magát.
Könnyű volt? Nem. Nem könnyű ennyi helyszínről érkező, ennyire különbözőképpen működő és dolgozó vezetőnek, ennyi különböző igényt és feladatot teljesítenie, ennyi korosztálynak megfelelnie.
Megérte? Mindenképpen. Mert ahol száz ember összegyűlik és egyszerre dobban lábuk és szívük a legszebb magyar dallamokra, ahol száz ember a tűz körül egy kört alkotva fogja egymás kezét, ott már nem csak szüleink és nagyszüleink emléke van velünk, hanem abban a pillanatban, akkor és ott a saját emlékeinket alkotjuk meg. Ezeket a pillanatokat megőrizve térünk haza saját közösségeinkbe és adjuk tovább, amit kaptunk, tapasztaltunk, hogy sok új hajtása, virága és gyümölcse legyen annak a fának, amit a tábori pólónk emblémája is szimbolizál. Hamrák Anna, tanár
Mendoza, 2020.01.04-11. A hét napostábor alatt 12 intenzív magyar órán vehettek részt az argentínai magyar gyerekek, a csoportok korosztályonként és tudásszint szerint voltak elkülönítve. Mindennap egy témakörrel foglalkoztak (bemutatkozás, ételek, ruhák, állatok, természet, igék, otthon stb.). Este minden csoport bemutatta egymásnak, amit tanult: egy énekkel, egy számmal, egy játékkal. Így egységes keretet kapott a magyar tanulás. A tábor egy kiértékelési vizsgával zárult, mellyel minden tanár fel tudta mérni a diákok magyar nyelv tudását. A napi nyelvórák szisztematikus felépítésével és lelkes tanárok kreatív munkájával kitűnő eredményt tudunk elérni.
60 diák. 12 tanár/vezető és 6 szervező, 5 szakács 1 kísérő vett részt a táborban, összesen 84 fő. A diákok Argentína több megyéjéből jöttek és 1 Chiléből. Ezt fontos kihangsúlyozni, hiszen legtöbben olyan helyekről jöttek, ahol nincs hétvégi magyar iskola, tehát a nyelvet, a kultúrát ebben a táborban élték át, itt sajátították el, itt oltottuk beléjük az identitást, a hovatartozást, amit majd a következő táborban tovább ápolunk.
A tanárok ez alkalommal, mind külföldi magyar tanárok és cserkészvezetők voltak. Sokat készültek azért, hogy minden egyes óra élvezetes legyen, és jó kapcsolatot teremtsenek a diákokkal. Fiatal cserkészvezetők vezették le a játékokat, tábortüzeket és napostitsztek is voltak. Forgószínpad keretében ismerték meg a magyar kultúra sajátosságait: íjászat, néptánc, faragás, hímzés, kőfestés, festés kalocsai mintákkal. Volt népdalozás, külön készített népdalfüzettel. Voltak népi játékok, staféta játékok, tábortüzek, táncház. A magyar konyháról is tanultak a gyerekek. Külön előadást hallhattak az íjászatról és a honfoglaló magyarokról.
Két kirándulás volt: egy hegymászás a Cerro Arco-ra, és egy rafting “Potrerillon”. A kisebbek kajakoztak a tóban, ami nagyon élvezetes volt számukra. Nagy élmény volt ez minden diák számára. Utolsó esti tábortűzön, a tanári gárda előadta a Vérszerződést, és Árpád bevonulását a Kárpát-medencébe. Ezzel zárt a tábor. Ahogyan a magyarok nemzetet alapítottak akkor 896-ban, úgy mi is Mendozában azzal, hogy ápoljuk a magyar kultúrát segítünk a nemzetnek. Utolsó zászlólevonáson a Magyar Himnuszt énekeltük el, és minden diák kapott egy oklevelet.
2019. július 6-9. között rendezték meg Anisacante-ban az első Dél-amerikai Iskolatábort. Argentína Buenos Aires, Córdoba, Chaco, Misiones, Jujuy, Mendoza tartományaiból, Bariloche településről, valamint Uruguayból érkeztek 6 és 25 év közötti fiatalok, mintegy nyolcvanan.
A tábor célja az volt, hogy a résztvevők megismerkedjenek a magyar nyelv alapjaival, képesek legyenek egyszerű mondatokat magyarul megfogalmazni.
A legnépesebb „küldöttség” Buenos Aires-ből érkezett, Honfi Júlia és Kraft Márta pedagógusok vezetésével 18 gyermek és fiatal (7 évestől a 23 évesig) indult július 6-án kora hajnalban Anisacante-ba, a táborba. A Buenos Aires-i csoport egyik felét a Zrínyi Ifjúsági Kör diákjai alkották. Ők voltak a táborban az egyetlen csoport, akik már beszéltek valamilyen szinten magyarul, hiszen a ZIK keretében szombatonként rendszeresen magyar órákon vesznek rész. A csoport másik felét azok a gyerekek alkották, akik maguk, vagy szüleik valamikor jártak cserkészetre, néptánc órára, vagy a hétvégi magyar iskolába.
A csoportból több gyermek járt már Magyarországon a Rákóczi Szövetség segítségével, sokan pedig most készülnek életük első magyarországi útjára. A tábor különösen jó lehetőség volt arra, hogy felfrissítsék, gyakorolják a nyelvet kiutazás előtt.
A tábor kiváló lehetőséget adott arra is, hogy a Buenos Aires-ből érkező gyerekek megismerkedhessenek olyan fiatalokkal, akik ugyan Argentína más részeiről érkeztek, de közös bennünk, hogy valamennyien magyarul szeretnének tanulni.
Számunkra elképzelhetetlen áldozatokat hoztak a családok, óriási erőket mozgattak meg a szervezők, kísérő pedagógusok, hogy ekkora távolságot áthidalva létrehozzák ezt a tábort. Volt, aki repülővel, volt olyan csoport, amelyik 12-17 óra éjszakai buszút után érkezett meg a táborba, a Misiones-ből érkezett csoport például 1400 km-t tett meg.
A táborban a gyermekek a tudásuknak és életkoruknak megfelelő tanulócsoportokban vettek részt magyar órákon. A napi 2×2 óra magyar tanulás mellett a szervezők igyekeztek minél színesebb programot összeállítani. A kézműves órákon a gyermekek részt vehettek mézeskalács-, kürtőskalács-sütésen, fakanáldíszítésen, nemezelésen. A műhelyfoglalkozásokon népi játék, népdal, és néptánc tanulás szerepelt a kínálatban.
Minden csoport megismerkedhetett az íjászat alapjaival, egy délután pedig lehetőségük volt tereplovaglásra is helyi gauchók segítségével. Esténként a tábor apraja-nagyja együtt ropta a táncházban, ami külön örömünkre élő zenei kísérettel valósulhatott meg.
A szervezés a córdobai (Besenyi Zsuzsi és Lányi Mátyás), és a Buenos Aires-i cserkészvezetők (Lomniczy Mátyás), valamint a ZIK tanárok (Benedek Zsuzsi, Honfi Júlia, Kraft Márta) és KCSP ösztöndíjasok közös áldozatos munkája, akik saját szabadidejükben, hónapok óta dolgoztak azért, hogy ilyen maradandó élmény maradjon ez a tábor valamennyi résztvevő számára. Dr. Léránt Andrea, kcsp