Mestereink

“Jó néptáncos is holtig tanul” Az Argentínában működő magyar néptáncosok, itt fejezzük ki hálánkat azoknak a magyar mestereknek, akik tudásukat, szívüket és átszellemült meggyőződésük magocskáját vetették be mélyen közénk! (Falvay Károly, Novák Ferenc, Makovinyi Tibor, Farkas Zoltán, Timár Sándor, Kátai Zoltán, Román Sándor, Stoller Antal, Konthur Marika, Truppel Mariann, Varga Guszti, Farkas Ildikó, Balogh Laci...). Mert részben ŐK tanítottak meg minket álmodni... Zólyomi Kati, Argentínai Magyar Hírlap 2006

Makovinyi Tibor

Az Állami Balett Intézet néptánc tagozatán tanult 1979 és 1983 között. Tímár Sándor, Zórándi Mária, Molnár Lajos és Janek József voltak a mesterei. 1983-tól a Honvéd Együttes tánckarának szólistája, majd 1998–2007 a tánckar vezetője. Koreográfusként a Honvéd Táncszínház alkotóműhelyében számos néptánc műsor színpadra állításában vett részt. Magyar néptáncot tanít Uruguayban, Brazíliában, Argentínában, Hollandiában, Németországban és Ausztráliában. 2015-ben, 9 hónapot tölt Argentínában és Uruguayban a KCSP ösztöndíjasaként. A magyar közösségekben néptáncot tanítanak, néprajzielőadásokat és táncházakat tartanak, ünnepségeket szerveznek. A XIII. Dél-Amerikai Magyar Néptánctalálkozó 30. évfordulójára, gálaműsort állítanak össze, amit a montevideoi Theatro Solisban mutatnak be az Argentin, Brazil és uruguayi magyar néptánccsoportok. A műsor után, egy 1 hetes tánctábort szerveznek és vezetnek. 2018-ban a Fölszállott a páva egyik mentora, feleségével, Truppel Mariannal. 2019-ben megalakul a Kárpát-medencei Öregtáncos Együttesek Szövetsége, melynek elnökévé választják. Díjai Táncművészek szövetsége: Az év táncosa nívódíj (1987–1988-as évad, 2001), Harangozó Gyula-díj (1992), EuroPas táncdíj (2001), Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (2004)Tanulmányait az Állami Balettintézet, a Magyar Táncművészeti Főiskola, a Pécsi Jannus Panonius Tudomány Egyetem és a Magyar Táncművészeti Főiskolában végezte. 1990-ig a Magyar Állami Népi Együttes táncosa volt. 1990-2000-ig a Magyar Művelődési Intézetben néptánc szakreferensként dolgozott. 2000-től a Honvéd Táncszínház tánckari asszisztense. 1994 óta a Budapesti Tanítóképző Főiskolán óraadó tanárként működött, 2000-2006 adjunktusa volt az intézménynek és szakvezető tanára a gyermektánc szakirányú továbbképzésnek. 1998-tól óraadó oktató ill. művésztanárként dolgozott a Magyar Táncművészeti Főiskolában. Díjai: Miniszteri dicséret, Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje.

Hortobágyi Gyöngyvér

Tanulmányait az Állami Balettintézet, a Magyar Táncművészeti Főiskola, a Pécsi Jannus Panonius Tudomány Egyetem és a Magyar Táncművészeti Főiskolában végezte. 1990-ig a Magyar Állami Népi Együttes táncosa volt. 1990-2000-ig a Magyar Művelődési Intézetben néptánc szakreferensként dolgozott. 2000-től a Honvéd Táncszínház tánckari asszisztense. 1994 óta a Budapesti Tanítóképző Főiskolán óraadó tanárként működött, 2000-2006 adjunktusa volt az intézménynek és szakvezető tanára a gyermektánc szakirányú továbbképzésnek. 1998-tól óraadó oktató ill. művésztanárként dolgozott a Magyar Táncművészeti Főiskolában. Díjai: Miniszteri dicséret, Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje.

Kupec Mihály

Néptáncos, művészeti vezető. A Bódva-völgyi és Érchegységi Központ igazgatója és az Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes vezetője. 2011-ben elvégezte a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc pedagógus szakát. 1987 és 1993 között a Kis-Ilosvai Gyermek Csoport tánckarvezetője, majd máig az Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes vezetője és koreográfusa. Fesztiválok és képzések szervezője, a Kelepelők Gyermek Néptáncegyüttes (Buzita) alapítója, művészeti vezetője és koreográfusa. – Díjai: Fiatal koreográfusok versenye – Fődíj (2002); Martin György Néptáncszövetség díja – Az év legjobb művészeti vezetője (2008); Nagyida község önkormányzatának díja (2014); Magyar Arany Érdemkereszt (2014).

Kovács Norbert, Cimbi

néptáncos, koreográfus, a Népművészet Ifjú Mestere, Örökös Aranysarkantyús táncos, a Veszprém Megyei Néptánc Egyesület elnöke, az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület regionális elnökségének tagja, szaktanácsadó, számos szakmai és művészeti rendezvény szervezője. Neve rég ismert és elismert a hagyományőrzés, néptánc oktatás terén, miközben a térségfejlesztést is felvállalta. Közel négyszáz gyereket oktatott a magyarpolányi művészeti iskolában, Ajkán, de Sümegen is volt több csoportja. Vezette Veszprémben a Bakony Táncegyesületet, jelenleg pedig a Kiscsőszi Ifjúsági és Felnőtt Táncegyesületet irányítja. Táncos lábú gyerekek és fiatalok nőttek és nőnek ki a keze alól. Táncos pályafutását 1982-ben Ajkán kezdte. 1993-tól pedig már az Ajka–Padragkút Táncegyüttes vezetője volt. Életének következő szakasza Magyarpolányhoz kötődött. A magyarpolányi tájház épületkomplexuma a Veszprém Megyei Közművelődési Intézet gondozásában, de az általa irányított szakmai programok alapján készült. Célja akkor a művészetoktatás mellett különböző képzési lehetőségek és a helyi hagyományőrzés felkarolása volt. Az akkori intézményi rendszer megnehezítette a művészeti iskola fennmaradását, így Kiscsősz lett új otthona mind az iskolának, mind pedig Kovács Norbert családjának. Újraépítve az álmokat, Kiscsősz gyorsan olyan közösségi hellyé vált, ahová nemcsak az ország minden részéből, hanem a világ számos országából érkeznek táncosok. Együttműködve a Kiscsősz Jövőjéért Alapítvánnyal, az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület elnökeként, múzeumnak is nevezhető interaktív faluházat hozott létre.

A Kiscsőszi Pajtafesztivál és a Somló Hangja fesztivál csak két program a sok közül, mely a nevéhez fűződik, hiszen folyamatosan oktat hétvégi kurzusokon és táborokban hazánkban és külföldön egyaránt. 1997-ben a Népművészet Ifjú Mestere díjat, 1997–1999 Örökös Aranysarkantyús Táncos címet kapta. 2012-ben Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést vehette át több mint két évtizedes népi hagyományőrző munkája elismeréseként. Célja a néphagyomány széles körben való megismertetése, a nemzet megbecsülésének javítása.

IN MEMORIAM Sáfrány Györgyi

(Nagykanizsa, 1920. szeptember 15 - Buenos Aires, 2004. július 3) Haynalné Kesserü Zsuzsó AMH 2006. Július

Két év múlt el, hogy Györgyi eltávozott körünkből, örök nyugovóra. Mozgalmas, aktív, gyümölcsöző életéből azzal a kivételes elégté-tellel távozhatott, hogy nemcsak élő utánpótlást volt képes kitermelni maga után, hanem munká-ját állandóan tükrözi eme követők munkája, amely koloniális életünk egyik fő, fiatalokat toborzó mozgalma és kifelé a leglátványosabb magyarságot surgárzó tevékenység.

Azért kell Györgyit éppen most újból fölemlegetnünk, mert mindez újból egyik csúcspontjához érkezett: a VIII. Dél-amerikai Magyar Néptáncfesztivál megtartásához.Már röviddel 1948-beli megérkezése után megkezdte foglalkozását az emigráns magyar családok gyermekeivel. Privát otthonában tornát tanított. Nagy elismerést keltett a kolóniában a nagy évzáró ünnepélyekkel, amelyeket színházakban rendeztek férjével, Graul Robival, aki a Gamulam gyárában készítette ezen alkalmakra a jelmezeket. Az éppen meginduló cserkészmozgalomban szintén kivette részét.

Már az első cserkészbálon tanította az elsőbálos leányokat lépegetni, meghajolni... Betanította az évi hagyományos Palotás táncot, valamint később a lát-ványos Körmagyart és Erdélyi fejedelmi táncokat. Sokan vele tanultak meg keringőzni. Tanítványai közül sokan már nagyszülők..

Legnagyobb büszkesége azonban az 1956-ban megalapított Buenos Aires-i magyar tánccsoport volt, amely 1959 óta Regös név alatt még a mai napig is él és működik. Az összes unokája nemcsak részt vesz ebben, hanem hathatósan viszi tovább az örökségét. Ilyen gazdag élet után távozott 83 éves korában. Györgyi nénink személyesen már nem lesz jelen se Cserkészbálon, se a táncbemutatókon. De azt tudjuk, hogy mindig velünk lesz, emlékünkben, és még a túlvilágról is örömmel fogja figyelni gyermekeinket. Nyugodjék békében, mert - Bárány Béla atya szavaival - aki szeretetben élt, azt odaát is szeretet élteti. (HKZS)